Gyermekfotózás
-
A gyermekfotózás egy speciális területe a fotózásnak. A célja az, hogy a gyermek különböző fejlődési szakaszairól valósághű, természetes képet készítsünk.
E szándékunkat azonban nehezíti, hogy a gyermek sokkal mozgékonyabb, olykor dacos. A "csak azért se" korszakban nehezen kezelhető, sok esetben viselkedésük a felnőttek számára érthetetlen megnyilvánulások sokaságával teszi próbára az őt fotózó személy idegeit.
E szempontokat mindenképpen figyelembe kell venni annak, aki gyermekfotózásra adja a fejét.
-
Napjainkban már a digitális gépekkel aránylag könnyű a gyermekfotózás. Szinte minden forgalomban levő fényképezőgép alkalmas gyermekfotózásra. Egy-két dolgot azonban mégis érdemes figyelembe venni.
Az egyik legfontosabb, hogy olyan géppel fényképezzünk, amelyiknek nincs expozíciós késése.
Vannak gépek, amelyek az exponáló gomb megnyomásakor lassan mérik be a fényképezendő objektum tulajdonságait. Vagyis nem a gomb megnyomásakor exponál, hanem sokkal később. Ez nem jó, mert nem a kívánt pillanatot rögzíti a gép. A másik fontos dolog, hogy változtatható gyújtótávolságú legyen a masina, hogy egyetlen felállásból tudjunk egész alakos, de szuper közeli képeket is készíteni.
-
A gyermekfotózás történjen kézből, és ne állványról. Ez is könnyíti a gyermekhez való alkalmazkodásunkat.
A gyermekfotózás minden esetben legyen felső gépállásból, mert így lesz természetes. Viszont, ha egészen közeli mellképet, arcképet készítünk a gyermekről, azt az ő szemmagasságukból tegyük.
-
A gyermekfotózás különös türelmet, gyermekszeretetet igényel. A legkönnyebb a csecsemők fényképezése, mert ők még nagyrészt ott maradnak, ahova lefektetjük őket. Csak a kellő arckifejezést kell kifigyelni. Sírós helyzetben ne fényképezzük a csecsemőt, mert az nem az elégedettség megnyilvánulása. Ha csak nincs valami szándékunk egy ilyen képpel.
-
Félévesnél idősebb csecsemő már mászkál, kezd figyelni, tárgyakat megfogni. Ezeket a mozzanatokat kell kihasználni. Óvodás korú gyermekek fotózása már sokkal nehezebb feladat. Ugyanis erre a korra, már a kisgyermek sok olyan negatív élményen esik át, ami neki kellemetlenséget, esetleg félelmet, fájdalmat okozott. Ha ezek után egy idegen személy számára gyanús eszközökkel a kezében jelenik meg a környezetében, és annak cselekedetei őrá irányulnak, bizony el kezd tiltakozni. Ez sok esetben lesütött fejet, makrancos arckifejezést, sírást, sokszor hisztériás roham formájában nyilvánul meg.
-
A megoldás, hogy ezt el kell kerülni, mert ha elvesztettük a gyermek bizalmát, azt visszaszerezni nem igen sikerül. Hogy ez ne így legyen, be kell férkőzni a gyermek bizalmába. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a szülőkkel szoros kapcsolatot teremtünk, beszélgetünk. Ebbe bevonjuk a gyermeket is, miközben a fényképezés során használatos eszközeinkből egy-két dolgot átadunk neki, amivel játszhat. Így meg szokja, hogy az idegen őt barátjának tekinti, amit ő is viszonoz. Amikor már belemélyed a játékba, elkezdhetjük a fotózást. Másik jó módszer a gyermekfotózás segítésére a mesemondás, vagy diavetítés. Ezek a fotózott gyermek arcán természetes megnyilvánulásokat hív elő. A fotósnak csak a jó pillanatokat kell ki használni.
-
Iskolás korban már sokkal könnyebb a gyermekfotózás. Ilyen korú gyermekkel már meg lehet beszélni az elkészítendő kép tartalmát is. Akar-e mosolyogni a képen, vagy inkább komoly akar lenni.
